Körhöcz Bence

Hobbim belemerülni egy elvont gondolat ívébe, megkísérelni megfogalmazni a megfogalmazhatatlant és olyan kanyargós úton haladni a megoldás felé, hogy legyen időm papírra vetni mindezeket. Összetevőim mértéktelen mennyiségű magyar alter, egy csipetnyi őszi falevél és két evőkanál őrület. Szabadidőmben zongorázom, írok, olvasok, nevetek, sírok vagy épp egy új zseniális ötleten töröm a fejem.

Ha pedig szeretnek a csillagok, talán egyszer lesz egy kiadott verseskötetem is…

Teamek: Social media, Szervezés, Irodalom

CMA státusz: Szervezés teamvezető

Tevékenységem a CMA-ban: a 2024-es CMÁrcius programsorozat Open mic estjének én voltam a social media felelőse, illetve társszervezője, ugyanezen év tavaszán a CMA x MMMK Élőzenés karaoke est social media felelőse Besze Orsolyával. Ezen kívül a Corvinus Irodalmi Szalon társszervezője voltam, illetve a CMAX programsorozat áprilisi eseményeinek szervezésében is segítettem. Mindezek mellett a CMA weboldal projekt is az én kezem alatt fut.

Kedvencek:

Költészet: Kosztolányi Dezső, Závada Péter
Zene: Elefánt, Esti Kornél, AWS, Leander Kills, Honeybeast, Escape My Shadows
Stain The Canvas, Bring Me The Horizon, Palaye Royale
Könyv: Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Film: Babylon (2022)

Egy nyár emléke

Ez lett belőlünk. Egy bátortalan mosoly, egy elkapott, szégyenlős tekintet. Egy szótlan ígéret, hogy a múlt csupán múlt marad. Szavak nélkül is értettük mind a ketten, mit jelent az az apró pillantás. Benne volt minden. Sovány, élettelen mosoly, ami annyit üzen: látlak. Ahogy a régi, kopottas képeslapokat nézi az ember, végighúzza rajta az ujját, hogy néhány másodpercre újra bőrén érezze az elmúlt nyár melegét, a puha homokot, az önfeledt nevetéseket, a málnaízű csókokat.

A múlt csupán múlt marad.

De ahogy egy gyermekkori fényképen is elidőzik az ember gondolata, úgy ez a múlt is pár percre belopta magát a szívembe, és kis időre újra gyerek voltam, és egy kicsit újra szerelmes.

Aztán a vonat zúgásával együtt tovatűnt, mintha ott se lett volna.

2024. április 14.

Utánad

Sose múló pillanat az emléked.
Csak azt nem tudom, hogy a
gondolattól leszek újra
magányos, vagy a hiányod vált
túlságosan megszokottá.

Utánad szaladni gondolatban –
remegő kézzel mosolyt feszíteni,
megsimítani egy szobor szomorú szemeit.

2024. április 24.

Egy kicsit mind halottak vagyunk

Van valami lírai abban,
ahogy a vízcseppek végigfolynak a bőrömön.
Kiszámíthatóan véletlenszerű íve van
a gondolataimnak is elalvás előtt.
Mintha azok is csak végigfolynának rajtam,
hogy aztán a lefolyóba zuhanva örökre
eltűnjenek előlem.

Élettelen részekből állunk.
Úgy is mondhatnánk:
egy kicsit mind halottak vagyunk.

Egy kicsit mind halottak vagyunk.
Boldogságomban figyelmen kívül hagytam
a halott részeket.
De most eszembe jutottak.

2024. április 30.

Elalvás előtt könnyekről álmodom…

Elalvás előtt könnyekről álmodom.
Megkarcoltam a bakelit lemezt
és most rekedt hangon suttog:
nem vigyáztam eléggé rád.

Gondatlanságból elkövetett egyedüllét.
Sötét vászonban merül alá a filc hegye.
Időnként belekapok a vonalakba –
elkenődött arckép bámul vissza rám.
Minden bizonnyal kísértetet lát,
azért ilyen rémült.

2024. május 1.

Esteledik

Sebet hasít az alkony az égre,
csendben figyelem, ahogy elvérzik a világ.
Milyen mulatságos, gondolom,
ahogy mindenki átsiklik néma haldoklása felett.

Várom, hogy ökölbe szorítsa ujjait,
és lecsapjon a világra.
Abba pedig mindenki beleremeg majd.

2024. május 2.

képzelet

azt képzelem, egy csendes éjszaka
csak közelebb bújok hozzád
és meglelem a szót, amit korábban
mindig átsatíroztam –
libben a függöny, és a két test
egy árnyékot vet.

azt képzelem, nem szólsz semmit,
csak mosolyogsz szelíden.
visszaemlékszem azokra az időkre,
mikor bizonytalan gondolat voltál
agyam homályos szegleteiben.
de most hagyod, hogy újra hazataláljak.

azt képzelem, hogy létezel.
végtelen hangon suttogsz a fülembe,
védtelen mosolyod az üveg csillogásán,
véletlen képzelet az álom homályában.

azt képzelem, hogy létezel.
tovább alszom

2024. május 9.