Kultúramenedzsment kerekasztal-beszélgetés

A Corvinus Művészeti Akadémia már sok színt hozott a Közgáz életébe (a Siker Hangjai évadok legalábbis erről tanúskodnak), de akkora érdeklődésre és lelkesedésre ezelőtt még nem volt példa, mint amekkora a 2018. október 16-án megrendezett kultúramenedzsment kerekasztal-beszélgetést övezte. Közel 90 fő volt kíváncsi a kedd esti órákban Sáfár Zoltán, Gáncs Andrea és Schönberger Ádám mondanivalójára.

A szervezeten belül már 2015-ben megfogalmazódott az igény egy hasonló témájú és felépítésű programra, ám különböző okok miatt eddig nem sikerült ezt megvalósítani. Az érdemi munka végül idén nyáron kezdődött meg. Amit biztosan tudtunk, hogy különböző területekről szeretnénk elhívni vendégeinket: színház, képzőművészet, zene, fesztivál. Utólag könnyű lenne megideologizálni a koncepciót, elmondani, hogy mennyire tudatos választás is volt ez a három személy, habár az nem fedné le a valóságot. Elsülhetett volna rosszul is, kiderülhettek volna világnézetbeli különbségek, érdekellentétek, személyes sérelmek, de ilyen nem történt. Sikerült három olyan embert választani, akik szinte a semmiből hozták létre (ugyan más-más motivációból) azt, amivel most foglalkoznak és ezért őszinte kíváncsisággal hallgatták egymás történeteit.

Szerencsés véletlen vagy a sors keze, de egy tagunk munkaköri „ártalmai” közé tartozik, hogy gyakran megfordul a kulturális szféra vezetői, alkotói, menedzserei között, így az ő közbenjárásával értük el beszélgetésünk főszereplőit: a Godot Galéria és Dumaszínház alapító-igazgatóját, Sáfár Zoltánt, a Budapest Bár menedzserét, Gáncs Andreát és a Bánkitó Fesztivál igazgatóját, Schönberger Ádámot. Kézenfekvő volt, hogy Petrik Alexandra (a már említett CMA-tag) legyen az est moderátora.

A beszélgetés fókuszában a kultúramenedzsment állt, így a legtöbb kérdés közgazdasági megközelítésből merült fel. Mivel hazánkban is egyre inkább telítődik a művészeti piac, miután röviden bemutatták szervezetüket, Szasza először arról kérdezte vendégeinket, mi különbözteti meg saját projektjüket a versenytársakétól.Andrea hosszú utat tett meg, mire a Budapest Bár alapítói között találta magát. Dolgozott a British Councilnál, majd az A38 hajón, de úgy érezte több van benne. Valami olyat szeretett volna, ami az elejétől a végéig az ő keze nyomát dicséri. A zenekar vezetője egyébként a férje, amihez viccesen hozzátette: „Nem azért kezdtem el zenekart menedzselni, mert férjhez mentem egy zenészhez, hanem azért mentem férjhez egy zenészhez, mert már eleve egy zenekart menedzseltem.”Szerinte azért tud kitűnni a Budapest Bár a többi zenekar közül, mert rengeteg tapasztalatuk van hagyományról és együttműködésről,ahogy közönsége is nagyon sokrétű, hiszen minden korosztály és réteg megtalálja bennük a kedvére valót. Ádám vezetése alatt a Bánkitó Fesztivál számottevő növekedésen ment keresztül, amiben az is szerepet játszott, hogy magukra nem iparági szereplőként tekintenek, sokkal inkább közösségi igényekre szeretnének választ adni.

Mindhárom vendégünkről elmondható az, hogy anélkül tudott fent maradni a pályán, hogy nagyobb állami finanszírozást igénybe vett volna, így nem hagyhattuk ki, hogy kérdéseket tegyünk fel a pénzügyi és szponzorációs lehetőségekről. Andreának kifejezett célja volt ez efféle függetlenség, a Budapest Bár előtt „volt szerencséje” megtapasztalni a másik oldalt is, de a szponzor kérdést is óvatosan kezeli a zenekar. Nem mondanak igent minden felkérésre, ha szükségük van rá, sokszor inkább maguk kutatják fel a lehetőségeket. „A sikert nem feltétlenül az anyagiakban kell mérni, a lényeg az, hogy legyen egy víziód, ami mellett a nehézségek árán is kitartasz, nem szabad, hogy a pénz legyen a főszereplő”– állítja, amivel nem is tudnánk jobban egyetérteni. Zoltán azt tapasztalta, hogy a nonprofit kezdeményezések mögé muszáj pénzt teremteni, hogy megéljenek, ezért hívta életre többek között a Godot Galéria mögött álló Godot Kávézót is, így a hiányzó forrásokat megtermelte máshol, majd ez egy önmagát generáló folyamattá vált. A kiegészítő tevékenység természetesen az anyagiak mellett kapcsolati és tudási tőkét is adott. A Bánkitó Fesztivál esetében a kompromisszumok lépésről lépésre kötődtek, és ahogyan a fesztivál egyre népszerűbb lett, úgy kezdte el a közönség formálni azt. „A WC eléggé globális és centrális pontja ennek…”tette hozzá Ádám. Az elején volt olyan év, amikor nem volt szponzoruk, de még annak ellenére is függetlenek maradtak, hogy az indításhoz jól jött volna egy kis segítség. Rá kellett jönniük, hogy hosszú távon elengedhetetlen a céges partner. CSR vonalon kezdtek mozogni, így próbálták kiküszöbölni a nagyobb mértékű szponzori függést. „Félő, hogy az ember könnyen függővé válik, ezért csínján kell bánni az ilyen könnyen jött pénzekkel…”– figyelmeztetett Ádám.

A tartalmas beszélgetés közben a hallgatóságban is fogalmazódtak meg kérdések. Többek között volt, aki tanácsot kért ötletének beindításához, amire a tuti recept Zoltántól így szólt: „Ha meg akarod csinálni, akkor nekiállsz és elkezded, az elején nem feltétlenül értesz hozzá, de majd beletanulsz.”Szóba került a jövő kérdése, a fejlődési lehetőségek is.A Bánkitó Fesztivál esetében persze nem az a lényeg, hogy még több ezren legyenek rájuk kíváncsiak, mert így pont azt a varázsát vesztené el a fesztivál, amit megkülönböztetésként definiált Ádám. A fesztiválozók minden évben kitölthetnek egy kérdőívet, amiben a véleményükre kíváncsiak a szervezők. Szerintük az az igazi siker, ha ezek a visszajelzések pozitívak. Továbbá próbálják megtartani azt a kreatív csapatot, amely az elmúlt időben a fesztiválon munkálkodik, mert nagyon jó velük együtt dolgozni. A Budapest Bár célja, hogy együtt maradjon a társaság. „Minél izgalmasabb projekteket csináljunk érdekesebbnél érdekesebb vendégekkel, illetve szeretnénk külföld felé elindulni… nyilván nem ezzel a repertoárral”– teszi hozzá Andrea. A Godot Galéria helyzete kissé nehézkes, a jövőkép nem túl kecsegtető. Zoltán szerint manapság szörnyen el van hanyagolva a képzőművészet nemcsak a nézők, de még a szereplők részéről is. A galéria mellé kortárs múzeum nyitását fontolgatják, melynek nem lenne saját gyűjteménye, hanem 2-3 havonta új tárlatot tekinthetnének meg a vendégek. „Ezt a viszonyrendszert, mikor megveszed a jegyet és tudod mire számíthatsz, ezt mindenki ismeri”– állítja a Godot alapítója. Terveik között szerepel, hogy segítsék az éhező művészek pályáját is.

Régóta dédelgetett álmunk volt a beszélgetés, ami idén októberben megvalósult. Megérte sokat várni rá, mert felülmúlta minden várakozásunkat. Miután Sebők Bence, a CMA elnöke átadta „Akadémiánk diplomáját” meghívott vendégeinknek, búcsúzó beszédében mindenkit biztosított afelől, hogy lesznek még hasonlóan klassz események a CMA rendezésében. Szóval ne felejtsetek el követni minket, mert tudjátok: aki lemarad, az kimarad.