Rózsa Ákos

2022-ben felvételiztem a Corvinusra, majd egyből a CMA-ba is. A főleg matekos egyetem mellett jó kikapcsolódás a művészetekkel foglalkozni, pláne ezt rokonlelkekkel tenni. A műveszeteken belül legfőképp a filmek (letterboxd: @klopfhercegno) és a zene (ezek által persze a filmzene) iránt érdeklődök, régóta tervben van egy teljesen saját kisfilm elkészítése, amire sajnos még mindig nem került sor.

Team: Social Media, PR

Céltalan képzetek

Kongó üresség tudatom maradványa
Tátongó létem megvalósulatlan álma
Tartalom van, de mégsem sikerül magam
Kielégítően megtölteni, én a súlytalan
Ha eltűnnék, vajon tűnődnének-e
emberek hollétemen? Lenne bánatnak jele?
Kusza emlékek foszlányként repkednének
Össze nem állnak, nem érik el a teljességet
Jövőbe tekintve én, mint múlt, távolodnék
S ha már köddé váltam, aligha hiányoznék
A képzetek csak kezdetek, végük nincs
Csak várnak a befejezésre, kérdésük sincs
Kérdés nélkül állnak, lebegnek az éterben
Kisgyermekként bíznak, hogy jön a véletlen
Mint megváltó, úgy köszön be a fordulat
Azelőtt – gondolják – ilyen elő nem fordulhat
Célt kapnak, elvet, erkölcsöt, mindeközben
Cifra fordulatokra idő csak csökken és csökken

(2022. március 31. 00:59)

Nem engednek

Eltelt percek
Távolba merengek
Miért gondolok
Rád

Nem engednek
Szorongok, nevetnek
Akusza mondatok
Gát

Megtört lélek
Hamisabb ének
Nem tudom miért, de
Fáj

Szüntelen lelketlen
Mikor elkezdtem
Nem tudtam mivel
Jár

(2022. október 4. 01:16)

Újra boldognak lenni

Újra boldognak lenni
Újra
Az előző keserűen távolinak tűnik
Lassan az emlék megszűnik

Amikor feléd néznek
Amikor
Meghallgatnak, kérdeznek
Régen talán értettek

Mikor volt az
Mikor
Önfeledtségben nem kell gondolkozz
Azon, hogy épp milyen kínt hordozz

Hogy tükörbe nézz
Hogy
Ne azt lásd, amit nem szeretnél
Hanem azt, amit mindig is szerettél

(2022. november 1. 4:10)

III.D

Megközelíthetetlen messzeségben,
Számomra egy burok belsejében,
Ott áll ő, s néha felém néz.

Mindenről meg akarom kérdezni,
De nem tudom, csak érezni,
Hogy szeretném, de nem megy.

Ha felém libben, megkövülök,
Mellettem találom, megőrülök.
Megszólalni akkor sem tudok.

Mit tegyek, hogy a félelem távozzon?
Vagy talán nekem kéne változnom?
Lenne értelme, vagy csak halovány remény?

(2021. december)

Miért te?

Miért ne?
Szemeid gyönyöre
Felhúzzák kedvem
Mondjuk van honnan
Miért te?
Mosoly görbülete
Megrázza testem
Szívem nagyot dobban

Miért ne?
Ülök én melletted
Benned elveszek
Eláll a szavam
Miért te?
Tudod, hogy kedvellek
És tudod, veled
Jól érzem magam

(2022. december 6. 02:05)

Beteg

Beteg vagyok,
De nem úgy
Lázam nincs, nem kapar a torkom
Fejem sem fáj már
Haldoklok
De ez nem új
Hiszen ide mindenki eljut egy ponton
Értem talán nem is kár
Búcsúzok
Óriási a súly
Bánatomat magamba fojtom
Nem is tudom mi vár rám

A röhögéstől sírok
Vagy a sírástól röhögök?
Most is csak azért írok,
Mert éppen nem köhögök

Csak nehogy hozzányúljak
Valamilyen szerekhez
Vagy esetleg erekhez
Nem érzem azt, hogy szeretnek

(2022. november 5. 01:15 / 2023. január 9 02:33)

Vaksötét

Amikor a csönd megsüketít
A láthatatlanság megvakít
Áttetsző vagyok, átlátsz rajtam
Belül üvöltök, de tűröm halkan

Torkomban csomó fojtogat
Fejemben csomó gondolat
Segíti ez a mély vaksötét
Ami kitölti örömöm hiányzó helyét

Kedvetlenül ülve egyhelyben
Mozdulatlanul, rettegve
Hogy mikor kéne távozni
Nem tudok már változni

Egy boldog emlék kéne
Kapaszkodónak, és végre
Kilábalnék egy kicsit ebből
Nem véreznék ezer sebből

Nem találom, hiába kutatom
Érzelmeim egyre jobban mutatom
De más se tudna segíteni
Ha egyáltalán képesek megérteni

Nem én választottam, hogy ez legyen
Nem én mondtam, hogy ez kell nekem
Őszintén örülnék, ha legalább sírnék
Több ilyen élményt tényleg nem bírnék

Nincs kedvem élni, de mégis muszáj
Mégsem megoldás a halál
Kipróbált próbák végére értem
Soha nem voltam még ilyen mélyen

Ások, de félúton derül ki, hogy lefelé
Lefelé spirál, ami csak széttörne sokfelé
Ottmaradnék egyedül, darabokban
Robbanástól szállnék szét cafatokban

(2022. december 11. 04:12)

Ki vagyok?

Láthatatlan vagyok a világ peremén
Porszem vagyok a sivatag közepén
Feláldozható vagyok a sor elején
Hallatlan vagyok társaim zörején
Fék vagyok magányom életén
Bábu vagyok színpadom tetején
Haldokló vagyok az alvilág közelén
Ki vagyok, s van-e még remény?

(2022. december 27. 06:45)

Utánam

Hűlt helyem üresen maradt
De ők már megbarátkoztak
Az ürességgel
Szilánkban több ezer darab
Emlékem, létem elhoztam
Teljességgel

Néha majd visszanéznek
Eszükbe jutok talán
Nincs tanulság
Fontos szereplője annak a résznek
Nem voltam, habár
Nekem ezt hazudták

Hogy mi volt igaz, mi nem
Sosem fogom tudni
Kétség és homály
Csalódtam, de kiben?
Már elkezdtem unni
Nem maradtam tovább

(2023. január 6. 05:19)

Elme

Legyen már vége
Vége, és végre
Értsem meg mi volt az értelme
Mit gondol ez az elme
Ami sajátom,
De nem látom
Az értelmet benne

Fedjem fel
Vagy engedjem el
Mitévő legyek?
Merre vezet ez az elme
Amit megértek
De az egészet
Csak egy röpke másodpercre

Az idő halad előre
És engem vénebbé téve
Nem áll meg mellettem
Mit akar ez az elme?
Nincs érzelem
Csak képzelem
Hogy a halál áll meg velem szemben

(2023. január 6. 05:47)