“Ki leszek én, ha már nem vagyok a Pandora énekesnője?”

Zeneipar és önismeret Major Dorcival

A több mint egy hetes szünetnek vége. Már a hosszú sötét folyosó végéről látszódó, ajtónak támasztott székből, a kiszűrődő zsibongásából és a pittyentő “várunk még valakit?” üzenetből érezni lehetett hogy nem halt el a lelkesedés, újult erővel vágtunk mi is neki a félév második felének.

A kurzust Major Dóra tartotta akinek nem ismeretlen a CMA világa, hiszen saját állítása szerint innen indul a zenei útja, oszlopos tagja és elnöke volt a diákszervezetünknek. Azóta berobbant a köztudatba a Pandóra Projekt énekesnőjeként, fellépett a Budapest Park színpadán, foglalkozik koncertszervezéssel, zenei tanácsadással, és a héten jött ki a szólólemeze Csigaházból címmel.  A határaink felfedezése a kreatív szakmában című előadásában szó volt a személyes útjáról, a zeneipar belső rejtelmeiről, egy banda működéséről és a networking szerepéről egy művészeti iparágban. Nagy őszinteséggel mesélt karrierjének a kihívásairól, zenekaron belüli konfliktusokról  az imposztorszindrómájáról, vagy éppen a művészlét anyagi nehézségeiről is. Rengeteg személyes tapasztalatot halottunk és tanácsot kaptunk, melyeknek egy része ugyan papíron nem mondott többet egy motivációs sallangnál (például a ,,Merj nagyot álmodni” szlogen akár a  Coca Cola óriásplakátjain is felbukkanhatna) a mögötte rejlő történetek és karrierút megtöltötte jelentéssel. Dorka pedig egyszerűen vibrált az előadói szerepben, látszott hogy már-már megszállottan érdeklik a zenekarok belső dinamikája és a magyar zeneipar működése. Nem véletlen hogy a kurzus utáni beszélgetésben is ezt a részét emelték ki a tagok, és a legizgalmasabb kérdések is ebben a témában hangzottak el. 

Dorka azt mondta, nagyon jó élmény volt visszatérni hozzánk, kiemelte hogy a közös érdeklődés és szemlélet miatt olyan mintha már mindenkit ismert volna, pedig az arcok nagy része új volt számára. Mi pedig kijelenthetjük hogy számos új perspektívával gazdagodtunk, amiken elmélkedhetünk a Stiflerben, hazafelé a villamoson, vagy legközelebb amikor a kedvenc bandánk számait hallgatjuk. 

 

Moskovits Bence