A Siker Hangjai VII. felvonás

“Az emberek élet soundtrack-jének részesei szeretnénk lenni…”
(Csorba L.)

Elfogult, képekkel teli összefoglaló a Siker Hangjairól.

 

A Corvinus Művészeti Akadémia (CMA) idén októberben hetedik alkalommal szervezte meg a kezdetektől nagy érdeklődésnek örvendő Siker Hangjai epizódját, négy tehetséges, fiatal zenész részvételével. Csorba Lóránt (Lóci játszik), Koszi Janka (KosziJanka), Molnár Tamás (JETLAG) és Siklósi Örs (AWS) Szöllősi Judit moderálásával beszélgettek, sztorizgattak, és a kíváncsi közönségünk igen szerteágazó témájú kérdéseire válaszoltak az este folyamán.

Előkerültek gyerekkori történetek, szó esett arról, mikor gondolták először, hogy a zene ilyen meghatározó szerepet fog játszani az életükben, meséltek “művészi mélypontokról”, és persze nem maradt el néhány gondolat a zeneszerzésről, szövegírásról sem. Még Hajós András neve is felmerült egy sztori erejéig, aki talán az egyetlen, akinek a kapcsolataival sikerült egy számot nem betenni, hanem levenni a rádiós listákról.

Őszinte válaszok, amik bemutatják, hogy ennek a szakmának is megvannak az árnyoldalai, nehézségei, amit mi, hallgatóság valószínűleg nem látunk, nem hallunk. Mikor nevezhetünk valakit sikeresnek, mi is valójában a siker, vagy inkább személyre szabottan kinek mit jelent? Ezeket a kérdéseket mind boncolgattuk a beszélgetés során.

Ha anyukád a Facebook rajongói csoportodba posztol, azt már nevezhetjük a nagybetűs sikernek? 

“Bár jobban nézek ki, mint az Ed Sheeran, de azért nem éneklek olyan jól” – vallotta be Csorba Lóci.

Mókás történetek többek között arról, hogyan is jutott el a három diplomás bölcsész, köztük Lóci lagzis zenészből a magyar könnyűzenei élet egyik legkiemelkedőbb előadójáig, illetve megismerhettük Molnár Tamás jégkorong himnusz megírásának történetét is, valamint a ‘Kiotó’ álnévről is hallhattunk szerda este. 

Molnár Tamás szerint “nem a zenekar választ magának közönséget, hanem a közönség választ magának zenekart.”  És a hallgatóság ezzel csak egyet érteni tudott.

Természetesen egy kis AFC (Anti Fitness Club – a szerk.) nosztalgia is belefért a beszélgetésbe: “Rajtatok tényleg felnőtt már egy generáció.” Örs szavai mögött egy egész bólogató volt tinilány sereget el tudtam volna ide képzelni, és azért remélem, a figyelmes közönség soraiban legalább valaki – ha csak magában is -, de egyetértett.

Az est végére egy rövid filmtörténeti kitekintésen keresztül azt is megtudtuk, hogy ne nagyon nézzünk portugál filmeket, inkább a brazil filmek felé vándoroljon az érdeklődésünk (köszönjük Lóci).

“Úgy éreztem, ha még egyszer valaki zeneelméletről vagy zenetörténetről beszél nekem, megölöm” – osztotta meg aggályait velünk Koszi Janka is. Ezek szerint még a legnagyobbak is szolfézzsel kezdték?

Nagy örömünkre a telt házas esemény sok nevetés, sok érdekes kérdés és még annál is érdekesebb vagy inkább meghökkentőbb válaszok körében zajlott le. Köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött, elsősorban a meghívott vendégeinknek, akikkel egy tartalmas estét tölthettünk együtt! Reméljük, jól éreztétek magatokat!

 

Lejegyezte: Orosz Petra

Fotózták: Baranyi Fruzsi és Puskás Kornél