Az ugrás előtti pillanat // Irodalom team őszi írások (I.)
Az Irodalom team 2023 őszén alakult meg, ahol kreatív írást és mindenféle izgalmas önfejlesztő foglalkozást tartunk. Bár minden témához, gondolathoz vagy érzelemhez olykor teljesen különbözőképpen nyúlunk hozzá, egy dolog összeköt minket: az alkotni vágyás.
Most induló blogsorozatunkban pár lelkes Irodalom teames őszi írását válogatjuk össze.
Jó olvasást!
Hajdu Gréta – Veled beszélgetek
Valahogy még akkor is ha nem vagy itt
Veled beszélgetek
Gondolatokban. Minden banalitásában megszépült félmondat közepén félúton vársz. Bevárod még odaérek és megérted hogy miért állunk azon az úton pont. És csak mi ketten.
Veled beszélgetek
Hangulatokban. És az éjszakának úgy látszik csak akkor van értelme, ha a sötétben valahogy mégiscsak megszöktünk, mint Thelma és Louis.
És amikor a végéhez ér az egész, pont az ugrás előtti pillanatban majd átgondoljuk az egészet mert lehet hogy hülyeség de
Veled beszélgetek
A megszokásban. És az abszurdan szegényes környezetben frakkba és nagyestélyibe öltöztetett szavaink megdöntenek mindent ami egyenes.
Veled beszélgetek
Még akkor is ha mással. És akkor is ha te mással.
Körhöcz Bence – Sötétet gyújtok
Úgy süllyedek el az ábránd sekélyében,
ahogy a kávé feketében homogén masszává oldódnak a sötét gondolatok.
Olyan, mintha kicsit én is bent lennék a porcelán falak közt és megpróbálnám kitölteni a saját magam által hagyott űrt.
Nem megy, hiányzik a fény.
Csendesen eldöntöm a csészét,
hadd érezzem, hogy legalább a materiális világ fölött van egy kis hatalmam.
Nézem, ahogy a sötétség elfolyik a zongora hangjai között, kitölti a szüneteket, akár a hiány az üres folyosót.
Úgy kell oda, mint szem a színnek.
Sötét foltokat hagyok a fehér abroszon.
Úgy képzelem, minden folt egy csillag lenne egy inverz világban,
ahol sötétet gyújtok, hogy kitaláljak a fényből.
Egy ilyen világban talán a várakozás is visszafelé telik.
Ahol a napraforgók a kialudt gyertyát követik, és nincsenek színek se, hiszen azok úgyis csak elvonják a figyelmet a formáról.
De a felszín nélkül marad-e bármi a szemnek?
Egy hegedű tán húrok nélkül is hegedű, vagy csak egy emlék visszatükröződése,
képzelet megszokott visszhangja?
S ha e tükörbe nézek, honnan tudhatom, én vagyok-e a valódi?
Abban az univerzumban talán mindez nem számít,
ahol a sötét kávéfoltok a csillagok,
a várakozás is talán azt jelenti,
hogy veled vagyok.
Molnár József – Lassabban indul
Az áramköröknek tovább tart felvenni a
rendes átviteli sebességet,
meggondolva többször is, hogy „így jó lesz?”
„Igen, így talán jó lesz”, de a végén sajnos
nem számít semmit a döntés, mert a fejem
cikk-cakk nélkül hullik vissza a párnára.